Szeretet? Félelem? Mi motiválja a döntéseidet?!

"Ha egy adott időszakon keresztül kizárólag az elménket követve élünk, elvész a kapcsolatunk a végtelen önmagunkkal, és elkezdjük elveszettnek érezni magunkat. Ez történik, ha folyamatosan a 'csinálás' üzemmódban vagyunk, ahelyett, hogy a 'létezésben' lennénk. Az utóbbi azt jelenti, hogy a lelkünkre hagyatkozva, a megengedés állapotában vagyunk. Ítélkezés nélkül hagyjuk, hogy azok legyünk, akik vagyunk. A 'létezés' nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit, hanem azt, hogy a cselekvéseink az érzések és az érzelmek követéséből fakadnak, miközben mindvégig jelen vagyunk az adott pillanatban. Ezzel szemben a 'csinálás' a jövőre irányul. Az elme az aktuális érzelmi állapottól függetlenül megteremti a szükséges cselekedetek sorát, ami egy pontból egy másikba, egy bizonyos cél eléréséhez vezet.

Rájöttem, hogy ha meg akarom határozni, hogy a 'létezés' vagy a 'csinálás' üzemmódból fakadnak-e a cselekedeteim, elég, ha megfigyelem a mindennapos döntéseimhez kapcsolódó érzéseimet. Félelem vagy szenvedély? Ha mindazt, amit teszek, szenvedély és életkedv kíséri, akkor 'létezem'. Ha a cselekedeteim a félelemből fakadnak, az a 'csinálás' üzemmód.

Ha rosszul érezzük magunkat, és azt gondoljuk, valami gond van velünk - csinálnunk kellene valamit, vagy össze kellene szednünk magunkat -, kívül kezdjük keresni a válaszokat. Abban a reményben fordulunk a többiekhez, hogy ők majd helyrehoznak. Egy ideig talán jobban is érezzük magunkat, de ez csak átmeneti, és aztán végül még rosszabbul leszünk. Viszont ha elkezdünk ráhangolódni arra a valakire, akivé az élet szánt bennünket - és összehangolódunk azokkal az érzelmekkel, amelyek motiválnak -, akkor a lelkünkkel és a saját nagyszerűségünkkel kapcsolódunk össze. Ha hagyjuk, hogy létrejöjjön a kapcsolat, és magunkhoz vesszük a hatalmat, akkor tisztán látunk, és az életünk működni kezd."

Anita Moorjani