Mese a vasárnapi depresszióról

"Ülök az ágyam szélén. Semmihez sincs kedvem. Már ittam egy kávét, és aztán még egyet. Hosszú órákon át bámultam a TV-t, de attól sem lett jobb. Olvasni azt nem bírok.
Görnyedek és egyre rosszabb a hangulatom. Azon tépelődöm, hogy tegnap nem úgy intéztem a dolgaimat, ahogy elterveztem. Megint hibás döntések sorozata határozta meg szinte az egész napomat és aztán természetesen az estémet is.
Egy csőd vagyok.
Forgatom a fejemben a megtörtént eseményeket és egyre csak a miérteket hajtogatom....Miért? Miért? És a helyzet csak rosszabbodik. Már ebédelni sem akarok. Zuhanyozni, felöltözni meg pláne nem.Tükör - pfujj.
Visszafekszem, a falnak fordulok. Szenvedek.
Aztán megjelenik gyerekkorom kedvenc mesehőse és határozottan kérdezi: "Meddig akarod ezt folytatni? Tudsz most itt a tegnapin változtatni? Ezzel a viselkedéseddel jobb lesz neked? Visz ez így valahová?" Majd rám parancsol, azonnal keljek ki az ágyból, öltözzek fel. És? Aztán mi lesz, kérdezem.
"Menj ki sétálni, közben húzd ki magad! Útközben nézd az eget, a madarakat, élvezd a napsütést, csak úgy. Ne gondolj semmire. Élvezd a Pillanatot!"
Nehezen elindulok. Kicsit hunyorgok, mert süt a nap a szemembe és félve, de kihúzom magam. Kezdem érezni a levegő illatát. Még mélyebbet lélegzek, kifújom......élek.
Jól vagyok!"