Elme és unalom.....

"Ha unatkozol, kielégítheted elmédet azzal, hogy föl­kapsz egy magazint, telefonálsz valakinek, bekapcso­lod a tévét, „szörfözöl" az interneten, elmész vásárol­ni, vagy - és ez nem ritka jelenség - a hiány és a többre vágyás mentális érzését átviszed a testedre, és kis időre úgy elégíted azt ki, hogy többet eszel.
De megteheted azt is, hogy továbbra is unatkozol és nyugtalannak érzed magad, és megfigyeled, milyen érzés unatkozni és nyugtalannak lenni. Amint tuda­tosságot irányítasz az érzéshez, körülötte hirtelen megjelenik valamekkora űr és vele együtt a belső csend. Eleinte csak kicsi, ám ahogy a belső tér érzete erősödik, az unatkozás érzésének intenzitása és je­lentősége csökken. Tehát még az unalom is megta­níthat arra, hogy valójában ki vagy, s ki nem!
Rájössz, hogy valójában te nem „unatkozó ember" vagy. Az unalom csupán egy benned zajló, kondicio­nált energiaáramlás. Ugyanígy haragos, szomorú vagy félő ember sem vagy. Az unalom, a harag, a szo­morúság vagy a félelem nem a „tied", azok nem a személyedhez kötött dolgok. Azok az emberi elme állapotai. Fölbukkanó és elmúló dolgok.

Semmi olyan nem lehetsz, ami fölbukkan és elmúlik.

„Unatkozom." Ki tudja ezt?

„Haragszom, szomorú vagyok, félek." Ki tudja ezt?

Te a tudás vagy, s nem a tudott állapot.

Bármilyen fajta előítélet azt jelzi, hogy azonosulsz a gondolkodó elmével. Azt jelenti, hogy már nem látod a másik embert, csak az őróla kialakított fogalmadat. Egy másik ember "életteliségét" puszta fogalomra redukálni: az erőszak egy formája.

Az a gondolkodás, amelyik nem a tudatosságban gyökerezik, önzővé és hibássá válik. A bölcsességtől mentes okosság rendkívül veszélyes és romboló. Az emberiség zöme pillanatnyilag ebben az állapotban leledzik. A gondolat tudományként vagy technológia­ként való fölerősítése - bár lényegükben azok se nem jók, se nem rosszak - szintén destruktív, mert a gon­dolkodás, amelyből azok születtek, nem gyökerezik a tudatosságban.

Az emberi evolúció következő lépése: túllépni a gon­dolaton. Ez most sürgős feladatunk. Ez nem azt je­lenti, hogy többé ne gondolkozzunk, csupán azt, hogy ne azonosuljunk teljesen a gondolattal, hogy ne legyünk a gondolat megszállottai.

Érezd belső tested energiáját! A mentális zaj azonnal lecsökken vagy elül. Érezd azt a kezedben, a lábfe­jedben, a hasadban, a mellkasodban! Érezd az életet, aki te valójában vagy, az életet, ami elevenséget visz testedbe!
A test így mintegy „kapu" lesz a hullámzó érzelmeid és a gondolkodásod mögött meghúzódó, mélyebb életteliség érzéshez.

Létezik benned egy olyan életteliség, amit egész lényeddel érezhetsz, s nem csupán a fejeddel. Abban a jelenlétben, amelyben nem kell gondolkodnod, minden sejted eleven. Ám, ha ebben az állapotban ­valamilyen praktikus ok miatt - gondolatra van szük­séged, az megjelenik. Az elme továbbra is képes mű­ködni, és gyönyörűen funkcionál, amikor az a hatal­masabb intelligencia, aki te valójában vagy, használja, és rajta keresztül kifejezi önmagát."
Eckhart Tolle: Megszólal a csend